Az érintés csodája - Út az önszeretet felé

Van egy testünk, amit sokat bántunk. Bántjuk, mert nem tökéletes. De mi van akkor, ha nem dolga tökéletesnek lenni? Vajon milyen csodákat élhetünk meg általa, ha nem ítéljük meg, hanem engedjük tapasztalni, kapni, adni, érintve lenni, befogadni, ragyogni? Mi van, ha a testünk csodája a tökéletlenségében rejlik?

 
Szoktad érinteni saját magadat? No, nem arról beszélek amikor kezeddel vagy játékszereddel kedveskedsz magadnak egy finom orgazmus reményében. Hanem arról, amikor egyszerűen csak érinted a tested, simogatod, szeretgeted, csak mert szép és kedves neked. Szoktál-e hálával gondolni rá, mert annyi csodálatos pillanatot okoz neked? Hogy segít érezni a finom ízeket? Hogy szagoltat veled csodás illatokat? Hogy látod a színeket, formákat? Hogy tapintod a puhát, érdeset, selymeset? Hogy érzed a kéjt, a vonzalmat, a bizsergést? Hogy megtapasztalhatod az orgazmus csodáját? Hogyan bánthatjuk a testünket ahelyett, hogy nap mint nap hálásak lennénk neki ezekért a dolgokért?

Valószínüleg én vagyok a legszerencsésebb ember az egész világon, mert azzal a dologgal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek: emberek testét érinthetem. Fogalmam sincs, hogyan fejezhetném ki a hálámat azzal kapcsolatban, hogy eljön hozzám valaki és nyitott szívvel, bizalommal, kitárulkozva átadja nekem a testét és a lelkét. Sehogy máshogy nem tudom ezt meghálálni mint úgy, hogy egy valódi kincsként kezelem ezt a bizalmat, és megpróbálom a lehető legmeghittebb és legintimebb teret megteremteni ahhoz, hogy az illető érezze a valódi szeretetteljes érintések varázsát.

 
Ma is épp ezt tettem, és miközben néztem azt a gyönyörű testet a kezeim között megláttam, hogy a köldöke, mint egy kis csillogó tavacska megtelt olajjal. Csodaszép volt ahogy a gyertyafény megvilágította az olajtól csillogó, az érintésemtől libabőrös testet, ami ritmikusan hullámzott a simításaim alatt. Lassú, nyugodt, finom, hosszas mozdulataim alatt néha a hullámzás remegésbe csapott, aztán a dinamikák változásának hatására néha elcsendesült, aztán felélénkült. Érdekes megfigyelni, hogy ebben az összehangolt állapotban még a szívdobogás is látszik, egyszerűen érezni lehet az egész testet átható lüktetést. Nagyon sokáig megbabonázva néztem a köldöktavacskát, és elmerengtem azon, hogy hogy lehet valami ennyire gyönyörű, és hogy hogyan lehetek én ennyire szerencsés?

 
Amikor ebben az állapotában fekszik valaki a kezeim között, akkor mindig gyönyörű. Nincs olyan ember akiben ne lehetne meglátni a szépet. Függetlenül a nemétől, a korától, a testalkatától és minden ilyen dologtól, amik miatt sokszor rosszá tesszük magunkat.  A valódi mély érintések hatására felszabaduló magabiztosság, nyugalom, befogadás, elfogadás egyszerűen kiragyog ilyenkor a testből, és nincs csodálatosabb látvány egy ilyen testnél. Mintha megtalálnánk ilyenkor a saját belső fényünket, ami mint egy puha, meleg takaró körülölel és megvéd a világ bajától. Van-e ennél csodásabb érzés?

És ez mind te vagy. Ez mind benned van. Te is csodálatos vagy és neked is megvan a saját fényed. Soha ne hidd el azt ha valaki mást állít. Érints meg másokat szeretettel, és hagyd, hogy téged is megérintsenek. És persze szeretgesd magadat is, hidd a tested hálás lesz érte.