Németh Gabi: Hangtál meditáció

Németh Gabriella írását olvashatjátok a hangtál meditációról, a saját önismereti útjáról, és a közös munkánk kezdetéről. 

"Hogy az elején kezdjem: nem résztvevőként találkoztam életemben először a hangtál meditációval, sőt, ebben a formában még nem is vettem részt rajta. Hogy még tovább menjek: 2020. júliusáig azt sem tudtam, mi az. Már korábban tagja voltam Bordás Anett önismerettel, meditációval, hangtálas kezeléssel foglalkozó Facebook csoportjának, mindig ámulattal néztem az írásait, beszámolókat, videókat, egy ideje a szókimondó interjúkat, de elfogalaltságaim miatt soha nem jutottam el egy programjára sem. Az elfoglaltságok alatt színházi próbákat, előadásokat, gyakorlást, egyetemi órákat, diplomára való felkészülést értem, ugyanis 5 éven át voltam egyetemi hallgató magánénektanár szakon, és 4 évig voltam énekkari tag színházban, így az önbecsülésem és a lelkem leépülése mellett elég sok teendőm volt. Diplomám után teljes lelki méregtelenítés vette kezdetét: felmondtam. A gyógyulás természete azonban nem olyan, hogy némi pihenéssel és váltással pár hét alatt helyrehozható egy évek óta testileg-lelkileg mérgezett ember. De akkor még keveset tudtam, és azt végképp nem tudtam, még mi vár rám: betegségek sora, gyengeség, depresszió. Szerettem volna magam mögött hagyni a múltat, és egyszerűen lezárni, de már akkor is éreztem, hogy ez nem működőképes. Amikor végképp elveszettnek éreztem magam művészként, emberként, nőként, akkor kerestem fel Anettet, akit közvetett módon tulajdonképpen 15 éve ismerek. "Hogy ti milyen egyformák vagytok! Mostmár tényleg találkoznotok kéne!" - hallgattam 15 éven át közös barátnőnktől, Évától. Amikor először találkoztunk, azt sem tudtam, konkrétan mire megyek, az biztos volt, hogy nem hangtál meditációra, hiszen elő sem kerültek a hangtálak. Hosszas beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy nekem jelenleg az energetikai kezelésre van nagy szükségem. Óriási vihar volt végig. Már az elején éreztem, hogy hatalmas változások indulnak el bennem; Anettnek elképesztő energiái vannak, és azóta is egyre intenzívebben használja őket. Amikor a keze a homlokomhoz ért, nyilalló, elviselhetetlen fájdalmat éreztem: életemben először kezdett ébredezni a harmadik szemem. És ez még csak a kezdet volt. A kezelés után Anett első kérdése az volt, hogy volna-e kedvem közös hangtál meditációkat, vagy ahogy akkor neveztük, hangfürdőket tartani, az én feladatom a mantraéneklés lenne, szanszkrit nyelven, és ez még hagyján volt, de meztelenül. Először a döbbenettől nem tudtam megszólalni, csak zavartan nevettem. Nem tudtam elképzelni milyen lehet, bár nekem az éneklés közbeni théta állapotról sem volt fogalmam, hiszen a színpadon mindig nagyon észnél kellett lenni, legyen csak egy sima koncert zongora mellett állva, vagy operaszerep jelmezzel, mozgással, zenekarral, így a révület szóba sem jöhetett. A hangtál meditáció viszont egy egészen más világ. Ami a színpadon hátrány volt, vagyis hogy szeretek a saját kis világomban élni, énekelni (hopp, ez a való életben is hátrány a legtöbb esetben), az hirtelen előny lett, sőt, soha nem látott módon találtam önmagamra. Anett és én Katalizátorok vagyunk. Aki erre született, az rátalál vagy előbb, vagy később, nekünk rendeltetetett ez a szerep. A hangtál meditáció során mi magunk is nagyon mély meditatív állapotba kerülünk, és rengeteg gyakorlás és meditáció után egyesülünk egy felsőbb energiával, amit aztán a legjobb tudásunk szerint (amit folyamatosan bővítünk) átadunk a meditálóknak. Ehhez választani kellett egy eszközt.

Hiába kerestük, nem találtunk az országban olyan társulatot, párost, spirituális előadóművészeket, akik ebben a formában alkalmazták volna a mantraéneklést, így úttörők vagyunk a műfajban. Itt képbe jött még egy dolog, amit életemben nem csináltam azelőtt: az improvizáció. Néhány mantrát meghallgattam, és mivel akkor még nem tanultam szanszkritül, a lehető leggondosabban figyeltem meg a kiejtést, a dallamot, minden egyes hajlítást igyekeztem megtanulni. Aztán egy idő után csak a szöveget kezdtem figyelni az újabb mantráknál, és azt vettem észre, hogy teljesen spontán megszületnek a fejemben dallamok. Elkezdtem a saját dallamaimat megtanulni, fejben tartani, de egy idő után ezt is elengedtem, és úgy énekeltem, ahogy az épp aktuális szöveg és csoportdinamika megkívánta. Ebben nagy segítségemre volt a Föld koshi, amit a hangtál meditációk végén használ Anett, hogy visszahozza a meditálókat ebbe a földi valóságba. A csilingelésre "U" hangon elkezdtem spontán improvizálni, pontosabban nem is érzem ezeket teljesen spontánnak, mert végig valami, vagy valaki súgott nekem, amibe aztán én beletehettem saját magamat is.

Átalakult a mantraéneklésem is a hangtál meditációk során; eleinte gondosan megterveztem, hogy mely mantrák fognak elhangozni, izgultam, hogy el ne felejtsem, nehogy mást kezdjek énekelni, nehogy elrontsam. Pontosan ez zavarta meg azt az energiát, amit egyre biztosabban tudok használni. A meditációim során világossá vált, hogy a felsőbb világból bármikor kérhetek segítséget, útmutatást, így mantrát is. Azt a mantrát, amire ott, és akkor szükség van. A csoportos foglalkozások mindig nehezebbek, legyen szó tanításról, vagy hangtál meditációról, hiszen nem csak egy emberre kell rákapcsolódni, hanem a térben meg kell érezni minden félelmet, fájdalmat, örömöt, haragot, és ebből a flow-ból megérezni, hogy melyik mantra a legalkalmasabb. Van egy jó hírem: nem kell hinni benne. Hit nélkül is működik, legalábbis a visszajelzések 100%-ig ezt bizonyítják (nekem, és számos nálam magasabb szinten álló spirituális tanítónak az elmúlt 5000 évben). Az egyéni kezelések esetében egészen más a helyzet, de erről egy másik írásomban fogok szót ejteni. Így már bátran ki merem mondani a hangtál meditáció elején, hogy mely mantrákat fogom énekelni: fogalmam sincs. Akkor még nincs. Mivel világ életemben jó tanuló, megfelelni vágyó voltam, tőlem ez hatalmas lépés."

Ha érdekelnek a Gabival közös programjaink akkor a "Programok" menüpont alatt megtalálod az időpontokat. Szeretettel várunk.